Bátaapáti története

 

Bátaapáti Tolna megye déli részén egy festői szépségű völgyben elhelyezkedő zsáktelepülés. A település első írásos említése egy 1267-ben kelt iratban található. Ekkor „Batahoz tartozó Apaty” monostori földként szerepel, vagyis a bátai bencés apátság birtoka. Az Apáti név is arra utal, hogy a település valamelyik szerzetes rend birtoka. A nagy kiterjedésű erdőséget és a kevés szántóföldet egyházi majorság műveli. Feltételezhető, hogy a szerzetesek számára kisebb templomot vagy kápolnát építenek, bár erre tárgyi bizonyíték nincs. A mohácsi csatavesztés után a település török kézre kerül. Az 1580. évi török adó összeírásokban még szerepel a település, de az 1600-as évek elejére teljesen elnéptelenedik. A török kiűzése után kezdetben sűrűn váltakoztak az új tulajdonosok. A bátaapáti térsége a hőgyészi uradalom része, ami 1722-ben Mecy Claudis Florymundus tulajdonába kerül. Ő volt a falu telepítő birtokosa. Az első német telepesek 1730-ban érkeztek, összesen 49 evangélikus család. Későbbi évtizedekben más vallású családok (református, katolikus, izraelita) is letelepedtek a faluban és külterületein, de az uralkodó vallás a németek kitelepítéséig az evangélikus maradt. A földesúr 25 jobbágytelket osztott szét az első telepesek között, és hat úgynevezett szabad esztendőt engedélyezett. Ez idő alatt a telepesek mentesültek mindenféle kötelezettség alól. A hat év letelte után 1736. október 1-jén megkötötték a telepítési szerződést, mely szabályozta a jogokat és kötelességeket. Az első betelepülőkből alakult ki a falu jómódú rétege, a résztelkes jobbágyok később parasztgazdák. Az utánuk érkezőket egyre rosszabb feltételekkel fogadta be a földesúr. A szerződéskötés után betelepülő családoknak (1745-56) már csak házhelyet és egy kis földet adott. Az 1760 táján érkező telepesek már semmit sem kaptak, a földesúr csupán a befogadásukat engedélyezte. Így a családok vagyoni helyzetét nagy mértékben határozta meg az érkezés sorrendje. A Mercy birtok örököse, az ifjabb Mercy Claudius Florymundus 1773-ban eladta a Hőgyészi Uradalmat Apponyi Györgynek (1722-1782), így Bátaapáti is az Apponyi család tulajdonába került. Az Apponyiak csak ritkán, főleg vadászatok alkalmával tartózkodtak Bátaapátiban. A birtok jelentőségét az erdőgazdálkodás és a szőlészet, borászat adta. Az első magyarországi népszámláláskor (1786) a falu lélekszáma 1169 fő volt, ezzel a Völgység ötödik legnépesebb helysége. A legnagyobb lélekszámot az 1905. évi népszámláláskor regisztrálták, 1506 fő. Eredetileg 20-25 Apáti nevű település volt az országban. A keveredések elkerülése érdekében elrendelték az azonos településnevek megváltoztatását. A település a bátai bencés apátság birtoka volt, így lett a neve Bátaapáti, a nevet 1903 óta használja a település. A település híres szülötte Rohmann Henrik (Bátaapáti, 1910. augusztus 4. - Budapest, 1978. október 13.), a Magy. Állami Operaház rendes tagja. Bátaapáti lakói helyi népszavazáson döntöttek arról, hogy a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló megépülhet a településen. A tárolóval érkező támogatások nagy lendületet adtak a korábban igen szegény falu fejlődésének.

Filoxéra 1883

A 14. században a gyengülő bencés rend birtokaiknak egy részét elveszíti, Bátaapáti a kölcsei Kende család tulajdonába kerül 1360-tól.
Az első időkben érkező kisházasok még beékelődtek a parasztporták közé. (1745-56) ebből a rétegből alakult ki a kisházas zsellér réteg. A nagy számú zsellérréteg számára új utcákat kellett nyitni a nyugatról betorkolló mellékvölgyekbe (Naspolyavölgy, Köves patak völgy, Hűvösvölgy). A legkésőbb érkezőknek már csak a külterületeken (Rozsdásserpenyő, Bodzás-völgy) jutott hely. Beltelek nélküli házatlan zsellérekké váltak. A későn jöttek, a zsellérutcákba szoruló telepesek nem is teljes jogú tagjai a faluközösségnek.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcot követő jobbágyfelszabadítás nem változtatott a falu vagyon szerinti tagolódásán. A telkes jobbágyokból lettek a parasztgazdák, a töredéktelkes jobbágyokból a kisházas családok, a volt töredéktelkes jobbágyokat présházasoknak nevezték, a vagyontalan zsellérekből befogadott, bérlő, napszámos vált. A faluban rajtuk kívül idegenből jött alkalmazottak, uradalmi tisztviselők, kereskedők is laktak.